Mindannyian azt szeretnénk, ha gyermekeink hosszú, boldog, egészséges életet élnének. Ez persze elsősorban a mi felelősségünk. Manapság, amikor megannyi adalékot és tartósítószert tartalmaznak a félkész és készételek, amikor csábító a nyugalmunk érdekében a gyerekek kezébe adott mobiltelefon, érdemes elgondolkodnunk, hogy milyen jövője lesz a következő generációnak.
A gyerekeknek, még ha egy bizonyos életszakaszban nem is így látjuk, a mi példánk az elsődleges útmutató. Ha sokat mozgunk, rendszeresen sportolunk, akkor a gyermekeink is velünk tekerik a bringát, tollasoznak, fociznak, természetessé válik számukra a mozgás.
Az étkezéssel is hasonló a helyzet. Nagyon fontos, hogy a család legalább egyszer egy nap együtt üljön le az asztalhoz. Legyen ez a nap fő eseménye. Nagyszüleink még azt mondták: ˇMagyar ember evés közben nem beszél". Sajnos ebben a rohanó világban azonban inkább azt látjuk, hogy evés közben van idő megbeszélni a család programjait, a terveket, lehet viccelődni, tanítani. Ilyenkor mindenki megoszthatja a többiekkel örömeit, problémáit, átbeszélhetjük a fontos eseményeket, híreket.
Már egészen pici korban szeretnek főzni a gyerekek a játék konyhájukban, kis műanyag csészében szervírozzák nekünk a kávét. Később egyre többet tudnak segíteni az ebéd vagy a vacsora elkészítésében is. Számukra is fontossá válik, hogy otthon készült ételeket egyenek, vagy vigyenek magukkal az iskolába. Így tudjuk formálni az ízlésüket, a közös főzéssel átadhatjuk az egészséges étkezés alapjait.
Később úgyis kitágul a világ, sok külső hatás éri őket, a barátok példája, a társasági húzóerő vonzóbb lesz nyilván, de ha szilárd a családi háttér, az otthonról vitt minta, akkor az időszakos kihágások ellenére meglesz bennük az alap, amihez időről időre visszatérhetnek.